A lipicai ló nemes állat, világos szìnû köppenyével mindenhol ismert (bár világra érkezésükkor barna vagy fekete színük van), sok europai ország, - köztük a keringő országa, Ausztria -, legszebb és legbüszkébb nagykövete.

A lipicaiak nagyon kedves, intelligens, engedelmes és nagyon érzékeny lovak, nagyon szívesen tanulnak új dolgokat, amelyeket támogatnak és gyorsan felfognak. Mégis temperamentumos faj,nagy személyiséggel. Tiszteletben tartja a lovasát, de ő maga is tiszteletet követel. Kiemelkedik dijlovaglásban, született tehetség ebben a sportágban. Nagy kapacitása van arra, hogy sok új dolgot tanuljon rövid idö alatt, anélkül, hogy elvesztené türelmét vagy kedvét. Nagyon figyelmes és figyelemre méltó memóriája van. A lipicaiaknak jellemző, magas járásuk van, amit spanyol származású őseitől és a Karszt autohton lovaktol örököltek. A lipicai elsösorban fogatló, kiválo hintos és kocsiló, emellett a spanyol iskolákban hagyományosan használt lófajta. Az arab-karszt vérüknek köszönhetöen a lipicaiaknak éleük végéig egézséges lábuk van, 25-30 éves korukig “dolgozhatnak”.

Történelem és eredet

A lipicai ősei az i.u. 800-as évekig figyelhetőek meg a történelemben. Berber lovak voltak, amelyeket az Észak-Afrikai mórok hoztak Spanyolországba a Gibraltári-szoroson keresztül. Ezeket a berber lovakat, keresztezték a karszt fennsíkban elő lovakkal, amelyeket az ókori rómaiak versenyszekerek hajtására és más sportversenyekre, ugyanakkor a háborúkban is használták a középkorban. 1580-ban, II Charles főherceg, az osztrák császár, I Ferdinand fia azt a megbízást kapta, hogy hozzanak létre egy lovardát, amely a lehető legjobb lovakat tenyéssze majd ki az osztrák császári udvarnak. Ő választotta a lovarda kialakulásának helyéül Trieste közelében levö Lipizza nevű falut és nevezte el a lipicai fajtát. A képzés 24 kancával és 9 ménnel történt, amelyeket Spanyolországból hozott, innen ered a neve is, "spanyol lovasiskola Bécsben”. A barba, berber, andaluz, arab eredetü spanyol lovakat keresztezték a karszt-fennsík-i lovakkal. A tiszta, barokk lipicainak 6 alapito ménje volt, amelyeknek mind világosan meghatározott vonaluk volt és továbbitották mindezt a napjainkban is létezö leszármazottaiknak. A mének a következök voltak: PLUTO, fehér, 1765-ben született, spanyol eredetü a Dán Királyi lovardából hozták;CONVERSANO, fekete, 1767-ben született, nápolyból származó; MAESTOSO, fehér, 1773-ban született, az osztrák bíróság lovardájából hozták, Kladruber eredetű; FAVORY, szürke, az osztrák birodalom lovardájában született 1779-ben, Kladruber eredetű; NEAPOLITANO, barna, 1790-ben született, a nápolyi származásu; SIGLAVY, fehér, 1810-ben született, Szaúd-Arábiai arab telivér;Később aztán 2 új vonal is megjelent, amelyek a következők voltak: TULIPAN, Favory vonal leszármazottja, de nagyobb teljesítményű, a XIX. Század II. Felében alakult meg Magyarországon; INCITATO, Erdélyben, körülbelülő ugyanabban az időszakban a Tulipán vonallal.

A kitartás és erő, a művészi szellemmel korrelálva, ami egyedülálló a lovak világában, magyarázatot ad a fajtatiszta lipicai lovak iránt évszázadokon keresztül tartó értékelésére, tisztelésére.